Szerzői jogok

Creative Commons Licenc
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható. De mielőtt megosztanál, felhasználnál bármit is az oldalról, kérlek, hogy egyeztess velem is.

2010. június 30., szerda

Az első önálló gombászás (2010.06.26.)

Vettük a bátorságot és szombaton elmentünk egyedül gombászni a közelbe, a Kőhegy lábához.






Tele is szedtük a kosarunkat! 



Arattunk le többek között több fajta tinórut, szedtünk Piruló galócát, Tejelő keserűgombát, és végre találtam Sárga rókagombát is, illetve egy Nyári vargányát! Mint azt korábban is írtam, a vargányát a gombászok csak Igazinak hívják, így már roppantmód vágytam rá, hogy közelebbről is megismerjük egymást. Hívtam is bőszen, vonzottam, mint a mágnes, aztán egyszer csak ott vigyorgott rám egy kisebb példány az avarban. :)



A biztonság kedvéért sok-sok képet készítettünk a fogásról és elküldtük őket Zolinak, a tanárunknak, hogy erősítsen meg minket, hogy jól azonosítottuk-e be a gombákat. A Tejelő keserűgombának utána olvasva nem sok elkészítési módját találtuk. Juhtúróval és szalonnával megsütni, másképp nem igazán jó. Végül elektromos grillen készítettük el. 



A kalapokat felnegyedeltük, megkentük juhtúróval és betakartuk bacon szalonnával. Míg én tökéletesen biztos voltam magunkban és a felismerő képességünkben, Putyó már kevésbé, ezért fel-felmerült benne a kérdés, hogy biztos, hogy az az a gomba, amit mi gondolunk? A végére már belém is sikerült egy kis aggódalmat raknia. Cseppet feszülten láttunk neki a juhtúrós tejelő keserűgombás vacsoránknak (mert addigra Zoli még nem válaszolt). Hát, nem volt egy nagy íz élmény. Valószínűleg az egyik gomba öregebb volt, az keserű maradt, de a többit végül is meg lehetett enni. :) Én úgy voltam vele, hogy halálosan mérgező gombával nem lehet összetéveszteni, így maximum gyomorrontásunk lehet, ha nem azt esszük, amit gondolunk, hanem egy mérgesebb fajt. Estére be is hallucináltam magamnak néhány tünetet, Putyónak inkább nem szóltam egy szót sem, úgy döntöttem, alszom rá egyet. Reggel mindketten életben voltunk. :) A Sárga rókagombán sajnos csak utólag vettük észre, hogy penészes, így az ment a komposzt dombra (reméljük jövőre sok gomba nő a kertben :) ). Ennek az esős időjárásnak köszönhetően sajnos az erdőben is több penészes gombát találtunk, ami messziről egész csinosnak tűnt. A Piruló galócákat összevágtuk egy Kékhátú és egy Dióízű galambgombával, és készítettünk belőlük egy petrezselymes melegszendvicskrémet reggelire. Putyó ezen is aggodalmaskodott, hogy szerinte nem pirult a galóca tönkje eléggé, ő nincs meggyőződve róla, hogy az az, aminek gondoljuk. De én egészen biztos voltam benne, és a galambgombákat is teszteltem, hogy ehetőek-e (meg kell kóstolni a kalapját, és ha csíp, akkor nem ehető). A Piruló galócát sokan nem szívesen szedik le, mert könnyű összekeverni a Párduc galócával, ami viszont mérgező, de csak ritkán okoz halálos mérgezést. De ezek olyan szép példányok voltak, hogy nem lehetett ott hagyni őket. …és pirultak. Végül a reggelit is túléltük. :))) A vargányát vékonyan felszeltük és kiszárítottuk (már Putyó is talált egyet, azt is szárítjuk, sok kicsi sokra megy). A tinórukkal is ezt terveztük, de végül kiderült, hogy hemzsegnek a kukacoktól, így 1-2 kivételével mind ment a komposztra. Egyébként a szárításkor a vargányából is sok kukac távozott, aminek nyoma sem volt a gombán. Zoli végül vasárnap este válaszolt, mire mindent feldolgoztunk, megettünk, kidobtunk. És igen, sikeresen azonosítottunk! :)

2010. június 15., kedd

Kakas-hegyi gombászás (2010.06.13.)

Vasárnap ismét tanulmányi gombász kiránduláson vettünk részt, ezúttal a Pilisszentkereszti Kakas-hegyen jártunk. Szerencsére ez közel van hozzánk, a Dobogókői busszal kb. 20 perc alatt ott voltunk innen Pomázról. El is határoztam, hogy most már nem adom fel és idén Dobogókőre is felmegyünk, ha ez ilyen egyszerű, hogy csak kisétálok a buszmegállóba és fél óra alatt feldöcögök. Szerintem még sosem voltam ott és már évek óta mondom Putyónak, hogy menjünk már. Ahogy elnéztem az utat, bringával sem lenne olyan vészes, csak kb. 10-szer halnék bele. Nem emelkedik nagyon durván, csak folyamatosan. Egyszer bevállalom. :)

Na, szóval a gombászás: sokat mentünk aszfaltúton (erre is jó lenne bringával eltúrázni), balra volt egy meredekebb rész, arra mondta Zoli (az oktatónk), hogy merészebbek felmehetnek, ideális rókagombás hely. Aztán egyszer csak elvegyült a társaság jobbra az erdőbe. Mi is bemerészkedtünk, keresgéltünk, aztán mire észbe kaptunk, eltűnt a banda. Így hát mentünk az orrunk után, nagyjából az út mellett haladva bele a rengetegbe és vadásztunk. Nagyon izgi! Korábban le nem mentem volna egy erdei útról, most meg gázolok keresztül kasul a bokrokon, lombokon, pókhálókon gombát keresve (természetesen alaposan befújtam magam kullancsriasztóval). Találtunk egy nagyon tuti részt, patak mellett, tágas helyen, ahol látszólag nem nagyon járt más előttünk. 



Szépen lassan majdnem tele is szedtük a kosarunkat Piruló galócával, meg találtunk négy Kékhátú galambgombát is. Az áhított Vargánya és Rókagomba sehol nem mutatkozott, pedig nagyon megkóstolnám már őket. A Vargányát a gombászok csak Igazinak hívják, mindenki arra vadászik. :) Na, de még annyira nem is jött el az ideje. Azért remélem a következő túrán már lesz hozzá szerencsénk. Délre volt megbeszélve a találkozó a kiinduló pontra, visszafelé még megmásztuk a meredek rókagombás részt, de itt is csak Piruló galócát találtunk, meg valamilyen mérgező galócát, amit nem tudtunk beazonosítani, így csak egyet szedtünk le és Zoli mondta később, hogy az mérgező.

A találkozóhelyen Zoli hevesen lengetett egy növényt, ami mindenre magyarázatot adott, hogy miért is találunk ilyen nehezen gombát az erdőben. Ez a növény a Mézelő Méhfű. 

Mézelő méhfű

Állítólag amíg ez virágzik, nemigen van gomba, majd csak aztán, ha ez elvirágzott. De mi így sem panaszkodhatunk, sokat találtunk, volt, aki kevesebb szerencsével járt. 

Gombamustra

Igaz, a bogarak, meg a csigák már belakmároztak a mi zsákmányunkból is (és a többiek se nagyon találtak ép gombákat), de azért még fogyasztható volt. 

Zsákmány

Készítettünk gombapörköltet, amit sikeresen elszúrtam a hozzáadott rozmaringgal, ezért ki is kaptam. Valahogy nem volt az igazi a gomba állaga sem (engem néha a mócsingos húsra emlékeztetett), utólag olvastuk, hogy a Piruló galócát felhasználás előtt meg kell hámozni. Hát, ebből is tanultunk. Majd legközelebb jobb lesz, bajunk nem lett tőle.

Gombászni majdnem olyan, mint horgászni (csak jóval izgalmasabb). Az is lehet, hogy üres kézzel mész haza, vagy pedig büszkén beszámolhatsz róla, hogy mit "fogtál". :) 

A végére egy kis érdekesség: 

Szarvasbogár

Egy hatalmas szarvasbogár, akit próbálnak elüldözni a hangyák. Ő persze nem zavartatta magát. :)

2010. június 5., szombat

Az első gombász kirándulás - Budakalász, Lukas-hegy (2010.05.30.)

Beiratkoztunk egy gombatanfolyamra Szentendrén, ami 8 előadásból és 5 kirándulásból áll. :) Múlt hétvégén voltunk az első gombász kirándulásunkon Budakalász felett a Lukas-hegyen, ami a tanárunk elmondása szerint nagyon ideális gombász hely. Letérve az útról nagyon szép helyszíneken bolyongtunk. 



Ez életem első ehető gombája, amit egyedül találtam! :)

Kékhátú Galambgomba

Szép nagy volt. :) Egy rántottában végezte. :) 

Ez pedig sok-sok féle fajta gomba, amit a csapat talált.

Gombamustra


A vadászat végén a tanárunk ismertette, hogy melyik zsákmány micsoda, mit kell tudni róla. Így élőben mégis csak más volt, mint képeket vetítve. :) 

Ez a mi első gombafogásunk:



Egy Kékhátú Galambgomba, két Arany Tinóru, egy Piruló Galóca és két Dióízű Galambgomba. :) Nagyon nagy élmény ám gombászni! De még nagyon sokat kell tanulnunk. :)

Egy hétvége Alapon, látogatás Rétimajorban (2010.05.14.))

Pünkösd előtti hétvégén, csütörtökön lementünk Apuhoz Alapra és ott töltöttünk pár napot.

Alapi gólyák

Sátoroztunk majdnem végig, amíg be nem köszöntött az ítéletidő. 



Kicsit hűvös volt, de legalább leteszteltük az új hálózsákunkat. :) 

Pénteken eltekertünk egyik kedvenc főzőműsorunk forgatási helyszínére, Rétimajorba, Halországba. 



Ez egy hatalmas halászterület, ahol van panzió és vendégházak is. Van egy kis wellness részlegük is, ahova befizettük magunkat. Kicsit szaunáztunk, jacuzziztunk (baromi klóros volt a víz), úszkáltunk, nagyjából csak mi voltunk, később jelent meg egy apuka a kisfiával. Kb. másfél órát töltöttünk itt, majd ettünk egy isteni finom halászlét a csárdában. Remekül főznek! Jó kis kikapcsolódás volt. Délután visszamentünk Apuhoz, addigra megérkezett Öcsém is, meg Anna húgom Picurral, a párjával. Este szalonnát sütöttünk, jól bekajáltunk. Másnap lovas nap lett volna a faluban, de sajnos elmosta az eső. Egész nap a házban voltunk. A sátrat lebontottuk, berendezkedtünk a nyári konyhában. Estére sütöttünk egy rakás kárászt, amit Apu kapott egy cimborájától, utána pedig kártyáztunk, társasoztunk. Egész jól éreztük magunkat szerintem. Vasárnapra már viharos szél is fújt, és megállás nélkül szakadt az eső. Végül a nagyon cudar viharban, hatalmas széllökésekkel dacolva kellett 10 km-t tekernünk Sárbogárdra, a vonatállomásig. Nagyon gyötrelmes volt, bőrig áztunk és átfagytunk. De ezt is megcsináltuk! :)